A kisgyermekkor az az időszak, amikor a gyermekek fejlődése a legerőteljesebb, de egyben a legsérülékenyebb is. Wohl Zsuzsannával, a Lengyeltóti Kincsem Óvoda vezetőjével járjuk körbe, hogy miként befolyásolja pozitív irányba az óvodai nevelés a nélkülöző gyermekek fejlődését. Ugyanis ez az a pont, amikor a társadalmi kirekesztődés folyamata még leginkább megfordítható. Sok mélyszegénységben élő gyermek, nagyon ingerszegény környezetben él, számukra az óvoda az első olyan hely, ahol megkapják azt a szellemi táplálékot, amire a legnagyobb szükségük van: nyugodt környezetet, játékokat, az óvónők szeretetét, beszédfejlesztést, és nem utolsó sorban a motivációt.

Ma Magyarországon több mint 200 ezer gyermek nélkülözik. A nincstelenség nem csupán gazdasági helyzetet jelöl, egy gyermek iskolai teljesítményét is meghatározza. Wohl Zsuzsannával, a Somogy megyei Lengyeltóti Kincsem Óvoda vezetőjével járjuk körbe, hogy miként befolyásolja pozitív irányba az óvodai nevelés a gyermekek fejlődését.

Egy kisgyermek élete első hét éve kiemelten fontos időszak a fejlődésben.

Ekkor fejlődik leggyorsabban az idegrendszer, ebben az időszakban alakul ki a kötődés és kezdődik meg a szocializáció. Ebben a korban meghatározó a környezet, amely körülveszi, a szeretetteljes szülők válaszkészsége, megbízhatósága és kiszámíthatósága, a megfelelő táplálás és higiénia, a gyermek fejlesztését segítő játékok, eszközök biztosítása, melyek mind az optimális fejlődést, a szülőkkel való biztonságos kötődést szolgálják.

De nem minden gyermeknek adatik meg, hogy ilyen körülmények között nevelkedjen. A mélyszegénység következményeként egy gyermek számos területen szenvedhet hátrányokat, fizikai, értelmi és érzelmi fejlődésében lemaradhat társaitól, melyek felnőttkorban is hatással lehetnek életére.

 

A gyerekek az oviban végre megkapják, amire leginkább szükségük van

 

Wohl Zsuzsannával beszélgettünk arról, milyen hatással van a nehéz sorsú gyermekekre, ha kiszakadva családi környezetükből bekerülnek az óvodába.

„A legjobb dolognak tartom, hogy 2015-től már 3 éves kortól kötelező óvodába járnia a gyerekeknek. Ez azért jó, mert a nélkülöző gyerekek nagyon ingerszegény környezetben élnek. Sok esetben azt látjuk, hogy a szülő gondolkodásmódja a megélhetésben csak az ételre és a napi dolgokra terjed ki, arra nem gondol, hogy hosszútávon mennyi mindent tudna adni fejlesztésben, beszélgetésben, lehetőségekben a gyereknek. Ezekben az esetekben az óvoda az első olyan közeg, ahol a gyermek megkapja azt, amire a legnagyobb szüksége van: az otthonos környezetet, az interaktív helyzeteket, és a játékokat. Az intézményben az óvónők szeretete várja őket, a nevelés fontos része a beszéd, és a gyerekek motiválása. Így szerintem a lehető legjobb dolog, hogy egy kisgyerek minél előbb az óvodába kerül abból a közegből, ahol él”

– mondja Wohl Zsuzsanna.

A gyermekek szüleik viselkedésén, életvitelén keresztül eltanulnak egy mintát, ez pedig főleg arról szól, hogyan tudnak túlélni a nyomorúságos körülmények között.

„A mélyszegénységben élő családoknál több szülő is próbálkozik olyan megélhetéssel, ami nem mindig törvényes és ezt a kisgyerek olyan korai szakaszban látja, amivel nem tud mit kezdeni, nem tudja feldolgozni. Drogok, nők futtatása, lopás, a gyerekkel együtt való „lomizás” (lomtalanítás során gyűjtött tárgyak), ami nekik egy teljesen természetes dolog. Minél előbb bekerül egy gyermek az óvodába, annál előbb tudna arra kompenzálni az intézmény, hogy ez mitől nem helyes és mi a helyes viselkedés. Az óvodába kerülve szokás és szabályrendszert kell elsajátítania, viselkednie kell, tehát átkerül egy olyan közegbe, amitől változnia kell abban a 7-10 órában, amíg ott tartózkodik. A fejlesztésükben sokat nyom, hogy ez a korai életszakaszban történik meg”

– mondja az óvónő.

Az egyik örökbefogadó adománya, a doboz mesekönyveket, és fejlesztőjátékokat is rejtett. Fotó: OFEO

A szülők bevonása kulcsfontosságú

 

Az óvoda és a bölcsőde nem csak a gyermekre, hanem szüleikre is hatással lehet.

„Ezeknek a nevelési- pedagógiai intézményeknek nagy súlya van a halmozottan hátrányos helyzetű közegben, mert mindjárt mást lát a gyerek és a szülők is. Előfordul, hogy a gyerekek otthon napokig ugyanabban a ruhában vannak, de amikor az oviba hozzák, megmosdatják, felöltöztetik őket, mert azt akarják, hogy a gyerekük ugyanolyan legyen, mint a többiek, hogy játsszon velük a másik kisgyerek is. A szülőt is tudja nevelni az óvónő, ha jó kapcsolatot tud kialakítani vele. Elmondja milyen lehetőségei vannak, ötleteket ad a gyerekkel kapcsolatban is.”

Az óvónő szerint hosszútávon a szülők nevelése sokat segíthet a rászoruló gyerekek helyzetén, „mint amilyen nálunk a Biztos Kezdet Gyermekház, ahol a szülő megtanulhatja a kisgyerek nevelését, gondozását, oktatását. Olyan emberek között lehet a szülő, akik ezt értik, tőlük tanulja meg és így a kisgyereknek segítséget tud adni otthon.”

 

Otthon a fókusz eltolódik a gyerekekről

 

A koragyermekkorban megélt szegénység hatásairól számos tanulmány is született. A szegénység, a nyomor az élet minden területére hatással van. Ilyen állapotok mellett egy gyermek igazságtalanul kedvezőtlen esélyekkel indul neki az életnek. A mélyszegénységben élő anyák táplálkozása sokszor nem megfelelő, gyakori az éhezés, emiatt előfordul, hogy az anyák koraszülött, fejletlenebb gyermeket hoznak a világra

Egy mélyszegénységben élő családnak, sokszor mást jelent a gyermeknevelés, életük általában a túlélésről szól.

Anyagi gondjaik megterhelik az egész család életét, nem ritka, hogy ennek következtében a szülőknél állandósul a stressz. A szorongást, mely kilátástalan helyzetükből fakad, gyakran a családjukon vezetik le, gyakoriak a konfliktusok, előfordulhat agresszív viselkedés, kialakulhat depresszió és gyakran ezek az állapotok alkohol vagy drog fogyasztással társulnak. Ilyen helyzetben már sérül az anya-gyermek kapcsolat is, a fókusz nem a gyermeken van, a szülők kevésbé válaszkészek, az anya nem tudja kellően kielégíteni gyermeke igényeit, így a gyermek nem tud biztonságosan kötődni.

 

Hátrányokkal teli batyuval lépik át az óvoda kapuját

 

A szűkösebb anyagi és kulturális források birtokában, elhanyagoltabb környezetben a gyermek öröklött tulajdonságai sem tudnak kibontakozni. Mivel kevesebb figyelem jut a gyermekre és a szülő nem képes egy fejlesztő közeg kialakítására, így öröklött tulajdonságai, mint az intelligencia vagy művészi tehetség nem vagy csak korlátozottan tudnak kibontakozni, melynek következtében hátránnyal indul majd az iskolában.

Egy gyermek számára az elsődleges szocializiációs szintér a család, ahol többek között a nyelvet és a kommunikációt is elsajátítja. Már nagyon korai szakaszban az anya igyekszik megfejteni gyermeke gesztusait, azokra reagál és később ez a kommunikáció egyre bővül, újabb funkciókat tölt be. Kutatások bizonyították, hogy az iskolázottság és a társadalmi helyzet meghatározó szerepet tölt be abban, hogy egy anya mennyit kommunikál gyermekével. A jobb helyzetű édesanyák többet beszéltek gyermekükkel a gondozási helyzetekben, melynek következtében később jobb eredményeket értek el az iskolában.

A későbbi tanulmányi teljesítményre ható további tényező a meseolvasás. Azoknak a gyerekeknek, akiknek nem olvasnak mesét rendszeresen, gyengébb szókinccsel rendelkeznek. Ha nem érnek el egy kritikus szintet az olvasás elsajátításakor, kevesebbet fognak olvasni, lemaradásuk tovább nő, hiszen az új tudás megszerzésének eszköze nincs a kezükben.

Szerző: Göttlinger Eliza

Címlapkép: Pixabay

A honlapon közzétett cikkek, és képek szerzői jogi védelem alatt állnak, azok az egyesület írásbeli engedélyével használhatóak fel, többszörözhetőek a nyilvánosság felé. A cikkek szemlézése (rövid kivonat készítése) a forrás megjelölésével és az eredeti linkre való hivatkozással, a képek átvétele nélkül megengedett. Az átvétel során az Örökbe fogadok egy ovit! mozgalom nevét és az írásra mutató linket a cikk elején, jól látható formában kell elhelyezni.