Örökbe lehet fogadni olyan óvodákat Magyarországon, ahol többnyire olyan gyermekek járnak, akiknek a napi három vagy a – tízóraival és uzsonnával együtt – ötszöri étkezés csak az óvodában lehetséges. György Gabriella 2019. december 11-i riportja, a Heti Naplóban.
Falusi kék kút – míg sokaknak a felüdülést jelenti egy tikkasztó nyári napon, másoknak egész évben az egyetlen vízforrást. Károly Sándornénak és családjának is, akiknek házában se mosdó, se fürdőszoba nincs. Csak egyetlen kád, amiben meg tudnak fürdeni.
125 ezer gyerek
Magyarországon 125 ezer gyerek él olyan háztartásban, ahol egyik szülő sem dolgozik, és nincs is esélyük arra, hogy munkát találjanak. Az ilyen kicsik azok, akiknek nemhogy saját szobájuk, még fürdőszobájuk sincs. Nekik nem tabletet vagy playstationt hoz a Jézuska, hanem olyan ajándékot, amit a szüleik megengedhetnek maguknak.
„Jut, igen, csak nem drága sajnos, nem ez a nagy ötezer vagy négyezer forintos, mondjuk, olyan 1500 forint is talán”
– mondja Szabó Tamásné.
Az óvoda az egyetlen reménysugár
Ők azok, akiknek az egyetlen halvány reménysugarat az óvoda és az iskola jelenti a későbbi boldoguláshoz.
„Legjobb esetben három, de legtöbbször – és az a legjobb – négy évünk van arra, hogy mi segítsük az ő esélyteremtésüket, mert a szociális hátrányra körülbelül rámegy egy évünk”
– mondja Martinné Lempel Erzsébet, a vásárosdombói Mesevár Óvoda intézményvezetője.
Büszkeségük az óvoda
A Baranya megyei, 1000 fős Vásárosdombó hátrányos helyzetű település, amely környékén se gyár, se munkalehetőség nincs. A legtöbben közmunkából próbálják fenntartani magukat, de az is csak hébe-hóba akad. Egy dologra azonban büszkék a helyiek: a szépen felújított óvodára, ahol az intézmény szíve-lelke, Erzsike vezet körbe.
„Ez egy régi családi ház volt, nem volt a legjobb állapotú 2001-ben, amikor ide kerültem, még cserépkályha volt, az eszközök, bútorok még nagyon-nagyon régiek”
– sorolja az óvodavezető, aki az egyik pályázati jelentkezést írja a másik után azért, hogy az itt cseperedő 60 apróság, akinek nagy része hátrányos helyzetű családból érkezik, ideális körülmények között nevelkedhessen.
„2016-ban egy kapacitásbővítéses pályázaton nyertünk, és végre a régi álmunk teljesült, hogy háromcsoportos óvoda lettünk”
– tette hozzá.
Hétfőn éhesebbek
A katicabogár, a napocska és a margaréta csoport óvodásai nem trécselnek és az étellel sem játszanak, csak úgy tömik magukba a falatokat, úgy, mintha életükben nem ettek volna, tudják, hogy most lehet, most van mit.
„Általában tapasztaljuk, már hosszú évek óta, hogy hétfőn mindig több reggeli kellene vagy kell, mert éhesebben jönnek a gyerekek. Ez azt jelenti, hogy vagy nem ettek eleget otthon, vagy nem volt mit”
– mondja az intézményvezető.
Játékok a csomagtartóban
Márti és férje László ugyan nem helyiek, de tökéletesen tisztában vannak az itteni megdöbbentő életkörülményekkel. Már nyílik is a csomagtartó, az első szembetűnő játék az örök klasszikus, piros kismotor, de van itt más is: meleg kisfiú, kislány ruhák, gyerekjátékok, plüssök, mesekönyvek. Az idős házaspár Veszprémből utazott ide, hogy személyesen hozza el a család, a barátok és még a szomszédok ajándékait is. Az óvoda dolgozói segítenek a kis doboz, nagy doboz, a zsák és a szatyornyi kincs becipelésében.
Az ovi vezetője tudja, hogy a gyerekek már nagyon várják őket, ezért rögtön ki is osztják a kis csomagokat.
Boldog arcok
A kicsik nagyon örülnek az édességnek, de amikor megtudják, hogy még játékok is vannak, akkor szinte leírhatatlan boldogság ül ki az arcukra. De hiába a szükség, mégsem szegik meg a szabályt, hogy mindenki csak egyetlenegy ajándékot választhat, nem tolakodnak, nem furakodnak. Milán például beéri a festőkészlettel, Sebasztián pedig lecsap a hőn áhított motorra.
Eközben az egyik kisfiú, Krisztofer anyukája szinte könnyekig hatódva figyeli, ahogy kisfia a frissen kapott játékával bíbelődik.
„Van egy kis pici házunk, egy konyhánk, egy szobánk és öt abban gyereket nevelek”
– mondja az anya, aki a családjával a férje rokkantnyugdíjából és a gyerekek után járó családi pótlékból élnek, így a Jézuska sem tud sokat költeni.
Újdonsült nagyszülők
Miközben a gyerekek megismerkednek az ajándékokkal, Mártit – aki már nem először járt itt a férjével – az óvoda udvarán mesél arról, hogy milyen érzéssel tölti el őt a csillogó szempárok látványa.
„Volt, hogy kijöttek a könnyeim. Ezek a gyerekek teljesen mások. Látni rajtuk azt a ragaszkodást, azt az örömet. A múltkor is, amikor itt voltunk, az asztalnál ültek, tízóraiztak, de olyan aranyosak, olyan kedvesek voltak, örültek, hogy jöttünk, pedig akkor nem is látták, hogy bármi lett volna nálunk”
– emlékszik vissza a nyugdíjas házaspár, akinek ugyan vannak saját unokáik, de újdonsült nagyszülők lettek azáltal, hogy örökbe fogadták az ovit.
Országos mozgalommá vált
A Fogadj örökbe egy ovit kezdeményezés Vásárosdombótól nem csak földrajzi értelemben messze lévő 13. kerületi gyerekszobából indult.
„Egy barátom talált meg azokkal a történetekkel, amiken nem tudtam magam túltenni”
– mondja Barát Hella, aki két barátnőjével együtt találta ki, hogy a lányai megunt holmijait felajánlja azoknak a mélyszegénységben élőknek, akiknek igazán szükségük van rá, de úgy érezte, az nem elég, ha csak egy családnak segít.
„Épp ezért gondoltam azt, hogy ami nekem van feleslegem, és még jó minőségű, azt elküldöm ide, az óvodákba, hogy az óvónénik majd biztosan jól hasznosítva ezeket a gyerekeknek fogják adni.”
Mára országos mozgalommá nőtte ki magát a hirtelen jött ötlet, és se szeri, se száma azoknak, akik rendszeres segítőkké váltak.
„Három hónap alatt nőtt meg ez az egész ekkorára, hogy 2000 segítő, tehát 2000 örökbefogadó van, aki 300 óvodát örökbe fogadott, és így segíti a gyerekeket. Akiket összeszámoltunk, körülbelül 22 ezer gyerek az, akinek az életében valamilyen módon nyomot hagyott ez a 2000 ember.”
Ennek köszönhető, hogy a vásárosdombói óvoda ma már négy örökbefogadóval is büszkélkedhet, akik vállalták, hogy rendszeresen támogatják tisztítószerekkel, ruhával és játékkal is az ovit.
„Nagyon sok kisgyereknek pizsamát mi adunk, azt is mi mossuk. Nagyon sokszor kell segíteni ezeket a gyerekeket ruhával, mert olyan helyről jönnek óvodába, ha mondjuk esős, sáros, havas idő van, hogy mire leérnek, vizes lesz a zoknijuk, a nadrágjuk, a ruhájuk, és akkor át kell őket öltöztetni”
– mutatja Erzsike azt a szekrényt, ami az örökbefogadók ruhaadományainak köszönhetően telt meg, nagy szükség is van rá.
Víz nincs, vécé is csak a kertben
Az óvoda után ugyanis elkísértük Danikát és anyukáját, Károly Ilonát a hazafelé vezető hosszú, 5 kilométeres úton, amit ők mindennap, hóban-fagyban is gyalog tesznek meg, mert nincs más közlekedési lehetőség.
Az ötéves kisfiú az ovi után a nagyszülőkhöz siet, a kétszobás lakás komfort nélküli, villany ugyan van, de víz nincs, vécé is csak kint a kertben, hatan élnek itt, nagymamája éppen a kútból hozott vízzel mos.
„Ebbe hordjuk a vizet, abban fürdünk, meg hát most mosok, mert most tudok mosni. Mert minden délután tudok mosni meg főzni, mert dolgozok”
– sorolja a nagymama, aki ugyanúgy közmunkán van, mint ahogy a lánya és az egész család is.
Danika anyukája azt meséli, nemcsak azért jelent neki sokat az óvoda, mert így munkát tud vállalni, hanem azért is, mert van fürdőszoba, rendezett, tiszta, és kisgyerek is szeret oda menni.
Itt tanulnak meg kezet mosni
Elképesztő látni, hogy 2019-ben vannak emberek, akik ilyen körülmények között élnek és most már kezdem megérteni, hogy mit is jelent nekik egy ilyen szépen felújított, játékokkal, könyvekkel teli óvoda.
„A gyerekek itt találkoznak először olyan fajta vizesblokkal, amivel addig nem találkoztak. A kézmosás fázisait és az angol WC használatát itt sajátítják el, de mondhatnám azt is, hogy a tízórai, az ebéd vagy az uzsonna elfogyasztását is a szépen megterített asztalnál”
– sorolta az óvoda vezetője.
Nagy célok
Az iskolai hátrányok legfontosabb oka a gyerekek családjának a szegénysége és az alacsony iskolázottsága miatti társadalmi helyzet. Ezek az óvónénik azon dolgoznak, hogy esélyt teremtsenek ezeknek a gyerekeknek a felzárkózásra. Rájuk támaszkodva Barát Hella nagyobb célokat is maga elé tűzött.
„A távlati célom az az, hogy egy olyan programot és egy olyan teamet állítsunk föl az Örökbefogadok egy ovit! mozgalomból elindulva, ami képes megállapítani és létrehozni annak a megoldási javaslatát, hogy hogyan lesznek ezek a közösségek a társadalomba integrálhatók vagy a társadalom mellett működtethetők.”
Sokan sokszor megpróbálták már, de úgy érzem, Helláéknak sikerülhet, hiszen olyan erő van ebben a közösségben, amely képes lehet hegyeket is megmozgatni.
Beszédes számok
Elképesztő számadatokat közölt nemrég egy tanulmány, eszerint a magyar társadalom legszegényebb 30 százaléka neveli a magyar gyerekek több mint felét. Az ilyen számok mellett talán úgy tűnhet, hogy a Fogadj örökbe egy ovit kampány csupán egy sebtapasz. Én azonban azt gondolom, hogy didergő gyerekeknek kabátot adni jóval több ennél. Megmutatja, hogy a segíteni akarás szándéka nem veszett ki az emberekből.
Az ATV Heti Naplójában készült riportot itt tudod megnézni:
https://www.youtube.com/watch?v=F5ZcQvpGuAI&t=2s
Borítókép: Youtube/ATV Magyarország
Mostantól adód 1%-ának felajánlásával is támogathatod a mélyszegénységben élő gyermekeket – megmutatjuk, hogyan. Kattints ide!
A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket nevelő intézmények országos támogatási programja 2019 őszén indult el, amely immár országos ismertségnek örvend.
A program célja az integráció támogatása, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket nevelő intézmények fokozott támogatása, és a társadalom érzékenyítése a témában.