Magyarországon több mint 200 ezer olyan gyermek él, akik közül sokan sosem tudják megünnepelni az édesanyjukat május első vasárnapján. Van olyan kisgyerek, akinek az anyukája azért nem megy el az óvodai anyaünnepre, mert nem kíváncsi rá, de van olyan apróság is, aki azért nem ölelheti meg az édesanyját, mert azt sem tudja, merre jár. Szívszorító történetek gyerekekről, akik csupán szerető óvó nénijük ölelő karjaiban találhatnak vigaszt – május első vasárnapján is.
„Anya csak kiabált”
„Az egyik nevelőszülőnél lévő 5 éves gyermek ezt mondta nekem egyszer: »Képzeld, tegnap nem jól sikerült a kapcsolattartás, mert anya csak kiabált«.”
Nem volt vele az anyukája
„Van egy sok gyerekes család, ahol anyuka rendszeresen nem jár el az óvoda rendezvényeire, egyik alkalommal az anyák napi köszöntés után a gyerek ott állt szomorúan, mert az anyukája akkor sem volt ott, és óvó néni karjaiban lelt némi vigaszra.
Kép: Canva
Napokig sírt
„Felvettünk egy 2,5 éves gyermeket, akit fiatal anyukája egyedül nevelt. A hátrányos helyzetű anyuka nem képes a gyermek ellátására, éli világát.
Az apuka és felesége (a kislány anyukájának a nővére), akik szintén hátrányos helyzetűek, úgy döntöttek, a kislányt a nevére veszi édesapa, s felnevelik inkább.
Hivatalosan is már apa nevén van, s az ő családjában, ők hozzák-viszik. A pici lány pedig nem értette, mi zajlik vele, csak sírt napokon át, keresve anyját.”
Kiemelték a családból
„Néhány éve volt egy kisfiú nálunk, 2,5 évesen került oviba védőnői javaslatra. Anyukája középsúlyos értelmi sérült. A kisfiú apukája gyakorlatilag a nagybátyja is egyben. Még beszélni sem tudott, koszos volt, bántotta a társait. Hatalmas változás állt be nála az óvodai évek alatt. Kiemelték végül a családból, csak reménykedünk, hogy már jó helyen van.”
Két anya
„Köszöntőkártyát készítettünk a gyerekekkel, az egyikük két kártyát is csinált: egyet a nevelőszülőnek, és egyet az édesanyjának. A beszélgetésünk során elmondta, hogy neki nagyon „jó”, mert két anyukája is van: az „igazi” és a nevelőanyukája. Több testvérével együtt nevelőszülőknél élnek, de örömmel mesélte, hogy az anyukája ismét gyermeket vár.”
Anyu elégette a macit
Egy nagyon elhanyagoló édesanya kisfia nagyon a szívünkhöz nőtt a talpraesettsége, kommunikációja miatt. Mikuláskor plüssjátékvásár van az óvodában több napon át, melynek a befolyt összegéből terítjük meg a gyerekeknek a karácsonyi asztalt, gyümölccsel, mézessel.
Az ő anyukája sose vett neki semmit. Kapott tőlünk egy nagy macit. Öröme határtalan volt, mindig a kezében fogta. Mondtuk neki, hogy ezt ne vigye haza (féltünk, hogy a testvérei szétszakítják), az óvó nénije is szorgalmazta, hogy ezzel az oviban játsszon.
Egyszer valahogy észrevétlenül csak hazavitte a kisfiú… Az anyukája elégette a macit. Sosem felejtjük el a kisfiú arcát, amikor mondta: »Anyu bedobta a tűzbe.«”
Úgy hívnak: „anú”
„Egy hatgyermekes családból (a legnagyobb harmadik osztályos, a legkisebb másfél éves) az édesanya itthagyta öt gyermekét, csak a legkisebbet vitte magával. Az óvodába járnak kis-, közép- és nagycsoportba a gyermekek, a 2,5 éves most jön szokni. Az apuka „tunya-tehetetlen”, így az apai nagymama segít, ahol tud. Az itthon maradt gyerekek közül mindig beteg valamelyik.
Tudjuk, hogy ilyenkor az anya szerepe megnő. Hát ez náluk kimarad. Az óvoda nyújtja az állandó biztonságot számukra. Két kicsinek szinte „pótanyjuk” vagyunk. Sokszor elfelejtik a nevünket is és „anú”-nak hívnak, bújnak, ölelnek, hízelegnek, ránk számítanak mindenben.
Olyan szomorúak a gyerekek, látszik rajtuk a félelem, a bizonytalanság. A nagyobb mondogatja, hogy az anyukája őt nem szereti, meg a testvéreit, mert csak a kistesót vitte magával. Ő akkor rossz?”
Állami gondozásba vették a testvéreket
„Az egyik legszívszorítóbb esetként emelhetjük ki azt az esetet, amelyben két gyermeket állami gondozásba vittek az óvodából. A gyermekek édesanyja régóta pszichiátriai kezelés alatt állt, édesapjuk sokat dolgozott a megélhetés biztosítása érdekében.
A gyermekek rendszeresen jártak óvodába, de mindennap ápolatlanul jelentek meg. Volt olyan eset, amikor az édesanya jött a gyermekekért az óvodába, és ott lett rosszul, mentőt kellett hívni hozzá.
Ez a gyermekeket nagyon felzaklatta. A gyámság alá vétel sem hozott eredményt. Végül állami gondozásba vették őket és az óvodában, az óvónők karjai közül szakították ki őket.”
Nincs rá szükség
„Egy négyéves korú kislányról lemondott az édesanyja, elhagyta. Az édesapához került, aki két hétre egy másik óvodába íratta át a kislányt, azonban két hét múlva meggondolta magát, mert arra jött rá, hogy még sincs szüksége a kislányára, ezért visszakerült falunkba a nagymamához, aki egész napos mezőgazdasági alkalmi munkából él. A mama visszaíratta óvodánkba kislányt, valamint ő vállalta a gyámságot a kislány felett.”
Összeölelkezve sírtunk a gyerekekkel
„Anyák napján 6 gyermeknek nem volt itt az édesanyja, mert sajnos elhagyták őket. Nagymamának, apukának készültek verssel, többen sírva próbáltak, anyukákat hiányolva. Annyira megható volt, hogy szem nem maradt szárazon, összeölelkezve sírtunk a gyerekekkel.”
Mostantól adód 1%-ának felajánlásával is támogathatod a mélyszegénységben élő gyermekeket – megmutatjuk, hogyan. Kattints ide!
Gyerekkorom óta tenni akarok, felnőttként, az anyaságomban pedig még érzékenyebb lettem. A közel két évtizedes újságírói munkám még világosabbá tette számomra, hogy a szavakkal kapukat lehet nyitni, bármilyen világé legyenek is azok. Az Anyamagazin főszerkesztőjeként és örökbefogadóként is minden erőmmel azon vagyok, hogy egyszer ezek kulcsait megtaláljam.
