Három országnyira innen él egy magyar fiatalember, akit ugyan a munkája Amszterdamba szólított, de a szíve mégis hazahúz. A 26 éves, debreceni származású Németh Kristóf most már nemcsak a családja miatt látogat haza a szülőföldjére, hanem azért is, hogy mélyszegénységben élő gyermekeknek segítsen. A gadnai ovisok már jól ismerik: Kristófnak köszönhetik, hogy mindennap simogató melegben játszhatnak az óvodában.

Kristóf már az egyetemen azon gondolkodott, hogyan tudná valahogy visszaadni azt a sok jót, ami neki megadatott. Hálás ugyanis azért, mert elvégezhette a Budapesti Műszaki Egyetemet. Hálás azért, hogy ösztöndíjjal egy évet Portugáliában, a lisszaboni egyetemen, egyet pedig Spanyolországban, a barcelonai műszaki egyetemen tanulhatott, emellett utazgathatott is. Hálás azért is, hogy most mérnökként dolgozhat a Teslánál, és azért is, mert már a mesterképzése alatt megismerhette annak a mérnökcsapatnak a munkáját, amely víz és áram nélküli afrikai településen önkénteskedett. Kristóf csak azért nem ment a fekete kontinensre, mert tudta, jóval közelebb is talál olyan helyet, ahol elkel a segítség.

Kristóf a tudását arra szeretné használni, hogy nehéz helyzetben élőknek segíthessen. Forrás: Németh Kristóf

Napelemmel segít

A fiatal mérnök fejében már régóta megfogalmazódott az az ötlet, hogy napelemes rendszerek felépítésével segítene hátrányos helyzetű intézményeknek, hiszen, mint mondja, a megújuló energia nemcsak, hogy olcsóbb, és egy lépés is a fenntarthatóság felé, hanem egy lehetőség is a rászorulók helyzetének és közérzetének javítására.

Kristóf számára nem volt kérdés, technikailag hogyan kell kiépíteni egy tiszta energiával működő elektromos fűtésrendszert, ám ahhoz, hogy ötlete megvalósulhasson, meg kellett találnia azt a nehéz helyzetben lévő intézményt, amelynek segíthet. Így ismerhette meg az Örökbe fogadok egy ovit!-mozgalom által a gadnai óvoda vezetőjét és a kis ovisokat.

Kristóf a terepfelméréshez használt drónjáról is mesélt a gyerekeknek. Fotó: Németh Kristóf

 

Füstszag és hideg

Ez a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kis falu alig 300 lelket számlál. A helyi óvodát teljesen elbontották, és amíg épül az új, addig a gyerekeket a falu közösségi házában fogadja majd az óvó néni. Egy 80 négyzetméteres szoba az övék, amit egyetlen fatüzelésű kályhával próbáltak melegen tartani. Már amennyire sikerült. Ráadásul a gyerekek környezetében ilyennel fűteni életveszélyes.

„Amikor először jártam ott, füstszag volt és hideg, láttam, hogy milyen körülmények között kell tölteniük a napjaikat a gyerekeknek”

– kezdi Kristóf, aki számára szívmelengető érzés volt, hogy a megszerzett tudásával és tapasztalatával meg tudná oldani az óvoda fűtésproblémáját.

Innentől pedig már mesébe illő a történet.

Egyetlen fatüzelésű kályha adta a meleget az ideiglenes ovi szobájának. Fotó: Németh Kristóf

 

Elkészült a fűtőrendszer

Magánemberek és cégek egy emberként fogtak össze azért, hogy a gadnai óvodának ideiglenesen otthont adó közösségi ház tetejére mihamarabb felkerülhessenek a napelemek, bentre pedig a fűtőpanelek. A TündérPakk Alapítvány alapítója, Szomolányi Timi közreműködésével néhány hét alatt kétmillió forint gyűlt össze az adományokból, így sikerült megvásárolni a napelemes rendszert, a felépítéshez szükséges eszközöket pedig különféle napelemes cégek segítségével szerezték be. Az Energo Investment Kft. és az Instasolar Hungary napelemes rendszerelemekkel támogatta a projektet, utóbbi pedig a kivitelezésben, építésben is segített. Kristóf ötletének és a gyors segítségnyújtásnak hála, a korszerű rendszer elkészült, így a gyerekek már a télen, az évszak leghidegebb napjain is kellemes melegben játszhattak az oviban.

Néhány hét alatt napelem került az ovisok épületének tetejére. Fotó: Németh Kristóf

 

A fűtőpaneleken túl

Ezzel azonban nem ér véget Kristóf és a gadnai gyerekek története. Sőt! A fiatal mérnök abban bízik, hogy valójában csak most kezdődött el. Most ugyanis arra készül, hogy az ottani ovisoknak játékos formában mesél majd a környezetvédelemről és a megújuló energiaforrásokról. Nem titkolja, hogy ezzel kicsit az is a célja, hogy olyan ötletcsírákat ültessen el az ott élő gyerekek fejében, amelyek inspirálhatják őket a tanulásra, valamennyire kinyitják előttük a világot, így megkönnyítve számukra a környezetükből való kitörést.