Egy ötödik osztályos kisfiú egyik legnagyobb ajándéka az volt, amikor egy nap egy matematikából kapott négyessel térhetett haza. Neki azelőtt a ketteseken kívül nemigen volt más osztályzata. Aztán volt egy kislány is, aki életében először, 12 évesen kapott tortát a születésnapjára. Ez a két gyermek nem ismeri egymást, az életükben viszont több közös is van: mindketten hátrányos helyzetűek, és iskola után mindketten tanodába járnak, így mindkettőjüknek megadatik az esély egy lehetőségekkel telibb életre.

Egy tanoda vezetője a saját pénzéből és a mellé felvett hitelből vásárolt egy épületet a „gyerekeinek” azért, hogy a környékbeli települések iskolába járó fiataljainak segíthessen. Ugyan volna még mit csinosítgatni a házon, például jól jönne ide-oda néhány bútor, egy előtető a teraszra meg egy rendezettebb udvar, de a legnagyobb álom mégiscsak az a tanoda melletti, nagyjából 1000 négyzetméteres telek, amit megvásárolhatnának, de egyelőre nincs miből.

Pedig a tanodavezető már centiméterről centiméterre el is képzelte, hol áll majd a fasor, merre lesz a közösségi kert, hol lenne jó helye a fociplaccnak, a trambulinnak meg annak a pavilonnak, amely alatt akkor is összegyűlhetnének egy közös programra a gyerekekkel, ha épp esik az eső.

Kép: OFEO

 

Segítség a felzárkózásban

Ahogyan az ország valamennyi tanodájába, úgy ide is hátrányos helyzetű, szociálisan rászoruló családból érkező gyerekek járnak. A környéken kevés a munkalehetőség, a diákok szülei jobbára közmunkásként tartják el magukat, illetve alkalmi munkákból élnek. Azt viszont már egyre többen felismerik, hogy gyermekeiknek sokat segíthet, ha a délutánjaikat a tanodában töltik.

Ezek az intézmények ugyanis a közoktatáson kívül működő hátránykompenzációs és esélyteremtő programokon keresztül, a gyerekek iskolájával együttműködve és a tanulók speciális igényeihez igazodva, valamint a személyiségfejlődésük egészét szem előtt tartva támogatják a hátrányos helyzetű diákokat.

Minden hétköznap hétfőtől péntekig, délutánonként tartanak nyitva, ahol a gyerekeknek szakemberek és pedagógusok segítenek többek között a tanulásban, a felzárkózásban, az általános iskolai tanulók szociális hátrányokból fakadó nehézségeinek csökkentésében, a sikerességük növelésében, és azon fáradoznak nap mint nap, hogy segítő környezetben, pozitív tanulási élményben részesítsék őket.

Kép: OFEO

 

Büszke diákok

„Nagyon örülünk annak, amikor az iskola és a társadalom által leírt gyerekek büszkén jönnek és mutatják a tanoda segítségével elért eredményeiket. Legyen ez egy „egyszerű” verstanulás, amire megkapták életük első négyesét vagy ötösét, vagy egy iskolai Ki mit tud? vetélkedő, ahol helyezést értek el, díjat kaptak. És vannak azok a gyerekek is, akiknek a családjában nemhogy a továbbtanulás nem volt téma, de még a nyolc általánost sem végezte el senki, most középiskolába járnak”

– sorolja egy Veszprém megyei tanoda vezetője.

Egy másik, 30 fős intézmény vezetője azt mondja, hogy bár tudják, hogy egykori tanodásaik közül van, aki már a felsőoktatásban tanul, nem az a céljuk, hogy a hozzájuk járó gyerekek egyetemre vagy főiskolára menjenek.

„Mi azt szeretnénk, ha minden diákunk megtalálná a helyét, be tudna illeszkedni, és egyszer mindegyikőjükből alkotó lehetne. Számomra az is alkotás, ha valaki talál egy jó takarítói állást.”

Kép: Facebook/Örökbe fogadok egy ovit

 

Szeretettel teli menedék

A tanoda a hátrányos helyzetű gyermekek számára nemcsak egy olyan hely, ahol siker az, ha egy dolgozat a korábbiaknál jobban sikerül, hanem egy szeretetteljes környezet is, ahova jó járni. Az intézményben töltött idő ráadásul nemcsak a tanulásról szól, hanem a társasjátékozásról, a kézműveskedésről, a közösen elkészített és elfogyasztott uzsonnákról, az őszinte beszélgetésekről.

A diákok itt ugyanis azt is elmondhatják, milyen gondolatok járnak a fejükben, milyen dolgok foglalkoztatják, de a pedagógusokkal megoszthatják a legbensőbb gondolataikat és a legnagyobb nehézségeiket is. Ahogyan tette azt egy felső tagozatos fiú is, akiről kiderült, hogy azért ült minden este zárásig a tanodában, mert addig is távol tudta magát tartani a bántalmazó szüleitől. Számára a tanoda egy szeretettel teli menedéket is jelentett.

Kép: OFEO

 

Nehéz helyzetben

Noha jól látszik, hogy a tanodáknak milyen óriási a szerepe hátrányos helyzetű általános iskolás gyermekek életében, ezen intézmények működése korántsem mondható zökkenőmentesnek. Nem egy tanoda küzd egyáltalán a fennmaradásáért, a legtöbb közülük most a megnövekedett rezsiköltségek miatt még kilátástalanabb helyzetbe került. Van – illetve volt – olyan intézmény, amelyet azért kellett bezárni, mert nem maradhatott az önkormányzattól bérelt épületében, másik hely pedig nem akadt, ahova költözhettek volna.

Tanodában történt

Ugye képes voltam rá?

„Március 15-i műsorra készültünk, amelyben az szerepelt, aki akart. Egy 7. osztályos fiú is jelentkezett, aki évek óta tanodás. Örültünk, hogy szerepelni akar. Majd pár nap múlva jött, hogy visszaadja a szöveget, mert az iskolában a tanár néni azt mondta, ezt ő úgysem tudja megtanulni. Mi bátorítottuk, hogy képes lesz rá, és mondhatja papírról is. Az ünnepségen a városi elöljárók is jelen voltak, mi is izgultunk, hogy hogyan sikerül a műsor. A fiú kiállt, kezébe se vette a papírt, és hiba nélkül, csillogó szemmel elmondta a hosszú szöveget. A műsor után odamentünk hozzá, és sírva mondta, hogy „ugye képes voltam rá”! Mi is vele együtt sírtunk. Ezt az érzést nem lehet leírni! Mi bízunk minden gyermekben.”

Kép: OFEO

 

Mézeskalácssütés

„Karácsony közeledtével a tanodában az ünnepre hangolódtunk. A gyerekekkel közösen adventi koszorút, karácsonyfadíszeket, mézeskalácsot készítettünk. Arra biztattuk őket, hogy otthon a családdal is süssenek, megosztottuk a receptet is velük. Két nap múlva az egyik kislány szomorúan mondta, hogy nem tudják megsütni a mézeskalácsot, mert nagyon drága a méz, és a szülei nem tudják megvásárolni, pedig nagyon szeretné. Természetesen segítettünk a családnak, és elkészült a mézeskalács.”