Nem jut minden gyereknek gyümölcs

A mélyszegénységben élő gyerekek otthon ritkán jutnak gyümölcshöz

Szerettük volna feltérképezni, hogy a tél közeledtével, hogyan jutnak a mélyszegénységben élő gyerekek gyümölcshöz és zöldséghez. Hiszen a megfelelő mennyiségű vitamin bevitele minden életkorban, de különösen a fejlődő szervezet számára elengedhetetlen. A zöldségek és gyümölcsök fogyasztása lényeges szerepet játszik a gyermekek testi és szellemi fejlődésében, ha nem jutnak kellő mennyiségű vitaminhoz, az rontja a későbbi iskolai teljesítményüket is.

Az általunk megkérdezett hátrányos helyzetű gyerekeket nevelő intézményben dolgozó óvónők beszámolóiból az derült ki, hogy a mélyszegénységben élő családoknál főként az a jellemző, hogy a gyerekek otthon nem fogyasztanak gyümölcsöt, és csak az óvodában jutnak hozzá több-kevesebb gyümölcshöz.

„Nálunk csak a konyha biztosít minimális zöldséget, gyümölcsöt. A hátrányos helyzetű családokban nem tudnak áldozni rá. Meg merem kockáztatni, hogy van jó néhány gyermek, aki csak az óvodában fogyaszt zöldségeket, gyümölcsöket. Zöldség és gyümölcs témával foglalkozunk az oviban, akkor kérünk be a szülőktől, és az óvodai dolgozók is sokszor hoznak be szezonális gyümölcsöket a gyerekeknek” – számolt be az egyik óvónő.

Ha a kertjükben áll egy-egy szilvafa, vagy almafa akkor idényszerűen otthon is hozzá jutnak ezekhez az elengedhetetlen vitaminforrásokhoz a gyerekek.

„Ősszel a kertekben érik az alma, szilva, szőlő, zöldség is elérhető, így ilyenkor otthon is esznek a gyerekek, valaki még az oviba is tud hozni. De télen, tavasszal alig vannak, akik áldoznak friss gyümölcsre, zöldségre otthon, az oviban pedig csak nagyon kevés, ami az étkeztetésből kitelik. Bizony nagyon tud hiányozni a gyümölcs, örömmel fogadnak pár cikk almát is a gyerekek” – mesélte egy másik óvónő.

Szemléletformálásra is szükség lenne

Nem a szülők hanyagsága, hogy nem adnak vitaminokat a gyereküknek, hiszen sok településen a közmunka az egyetlen megélhetési forrás. Azoknál a családoknál, ahol a téli hónapokban a fűtés is gondot okoz, és hétről hétre a kenyér, krumpli és a tészta variálódik az asztalon, ott luxus a zöldség, és a gyümölcs. Szemléletformálásra is nagy szükség van, hiszen a szegénységben élőknél előfordul, hogy a pénzüket nem megfelelő minőségű ételre költik: édességet, péksüteményt, chipset, cukros üdítőt vásárolnak.

„A szülőknél szemléletváltozást kellene elérni, van olyan család, aki megvehetné azt az egy-egy banánt a héten kétszer, de inkább megvásárolják a csokis péksüteményt, a tejszeletet, ezzel pedig le van tudva a gondoskodás. Arra nem gondolnak, hogy ezzel még semmilyen értékes tápanyagot nem juttattak a gyerek szervezetébe. Ezen mi is dolgozunk, de kevesek vagyunk egyedül ahhoz, hogy ezt tudatosítsuk a szülőkben” ­– összegezte a tapasztalatait egy óvodavezető.

A normából nem mindenhol jut friss gyümölcsre

Az a gyerek, aki óvodába jár, hétköznapokon három alkalommal biztos kap ételt. Törvény írja elő, hogy a gyermekek számára az óvodai nevelési napokon az óvodában déli meleg főétkezést, valamint tízórai és uzsonna formájában két kisétkezést kell biztosítani. A hátrányos helyzetű településeknek és gyermekeknek juttatott ingyenes étkezés biztosítása eszközként szolgál a gyermekek alapvető szükségleteinek biztosításához, azaz a gyerek az intézményben biztos nem éhezik, mert háromszor élelemhez jut az óvodában. Mindez azonban a nyers vitaminforrásokhoz való hozzájutást nem minden esetben oldja meg. Az, hogy egy óvodás ingyen ehet, még nem jelenti azt, hogy mindennap kap az intézményben nyers gyümölcsöt, zöldséget, hiszen arra nem mindig futja a nyersanyagnormából.

Az önkormányzat dönt nyersanyagnormák (az élelmezés nyersanyagköltségének egy ellátottra jutó napi összege) mértékéről, minél magasabb a norma, annál változatosabb étrendet tudnak biztosítani a gyerekeknek. A nyersanyagnormák országszerte különböznek, azokon a településeken, ahol nem fér bele a friss gyümölcs, zöldség a jobb módú családok otthon pótolják a hiányosságot azzal, illetve az óvodába visznek be felváltva a szülők ezekből a vitaminforrásokból. A mélyszegénységben élőknél azonban a gyümölcsre már nem igazán telik.

Változó, hogy a szegény településeken mennyi vitaminforráshoz jutnak a gyerekek

Az óvónők beszámolói szerint a szegény településeken is árnyalt a kép: van, ahol napi szinten kapnak gyümölcsöt az uzsonnához a gyerekek. „Az étkeztetés során gyümölcsöt, zöldséget is rendszeresen kapunk.”

Más településeken ezt a hiányosságot a közmunkások az önkormányzati kertek megművelésével pótolják, van, ahol az óvónők alkalmanként visznek be szezonális gyümölcsöket.

„A szülők nem hoznak gyümölcsöt. Mi az oviban elektromos hulladékot gyűjtünk. Ebből van egy kis pénzünk. Friss gyümölcsöt veszünk, de alkalmanként az óvoda dolgozói is hoznak gyümölcsöt, zöldséget.”

Az örökbefogadók is gondolnak az óvodákra ilyen téren, olyan is előfordul, hogy a támogató visz magával, vagy kifizeti a helyi zöldségestől származó gyümölcsöket.

„Az örökbefogadóink is alkalomszerűen gondolnak ránk ilyen téren, van, aki a látogatása során ezzel is meglep minket, és arra is volt példa, hogy kimondottan erre ajánlottak fel pénzadományt. Nagyon örültem, amikor ananászt kaptunk ajándékba, a gyerekek nem is ismerték ezt a gyümölcsöt.”

Ennek az ovinak az örökbefogadója a helyi kisbolton keresztül egy hónapra elegendő gyümölcsöt vásárolt a gyerekeknek