A mélyszegénységben élő gyerekek számára az óvoda különösen fontos helyszíne a fejlesztésnek. Ebben a korban játékos módszerekkel eredményesen fejleszthetők az alapkészségek, jelentős mértékben csökkenthetők a hátrányos helyzetből adódó elmaradások, és megteremthetők a sikeres iskolakezdés feltételei.
Azonban vannak családok, ahol otthon nemhogy fejlesztő játék, de még színes ceruza sincs, így sok esetben kizárólag az óvónőkre marad a fejlesztés. A szegény településeken az intézmények forráshiánnyal küzdenek, így az óvónők azzal főznek, ami van. Három óvónőt kérdeztünk meg arról, hogy milyen filléres alapanyagokat használnak fel a fejlesztő foglalkozásokhoz a mindennapokban.
WC gurigákat, kavicsokat, leveleket gyűjtögetnek a gyereknek
„A kollégákkal egész évben gyűjtögetjük a másnak már „kacatokat” jelentő dolgokat, és azon kattogunk, hogy mit lehetne belőlük készíteni. Szerintem ezzel minden óvodapedagógus így van, de nálunk anyagi okok miatt még inkább jellemző, hogy filléres dolgokból készítünk kreatív játékokat a gyerekeknek. Folyamatos a gyűjtögetés és az agyalás, hogy mit hogyan lehet felhasználni” – mondja egy Heves megyei településen élő óvónő.
A szülők is folyamatosan hozzák be hozzájuk az alapanyagokat: a WC papír gurigától kezdve, a csomagolópapíron, az utcán talált kis kavicson, a leveleken át, az érdekes formájú gallyakig. Az oviban teafilterből és újságpapírból szintén csodás dolgokat hajtogatnak, ezek szintén olyan anyagok, melyeket nem kell megvásárolniuk.
Az ovi egyik kreatív óvónénije kidolgozott egy „jó gyakorlatot”: egy-egy meséhez, vershez, játékhoz a gyermekek saját maguk készítik el a gyűjtögetett anyagokból a szükséges bábokat, eszközöket, melyekkel feldolgozzák az adott témát, majd ezeket haza is viszik. A bábjátéknak komplex személyiségfejlesztő hatása van, különös tekintettel a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekre.
Ez jó lehetőség egyrészt arra, hogy a szülők és a gyerekek meglássák: a haszontalannak tűnő dolgokból milyen csodákat lehet készíteni; másrészt a gyűjtögetéssel a gyerekek, és a felnőttek egyaránt részt vesznek az óvoda életében.
Otthonról próbáljuk pótolni a hiányzó eszközöket
Egy Nógrád megyében dolgozó óvónő szintén arról számolt be, hogy otthon összegyűjtögetett alapanyagokból dolgoznak leginkább. Az intézménybe főként három H-s, azaz halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek járnak. A családoknál jellemzően alig vannak játékok otthon, a gyerekek könnyen tönkre is teszik őket.
„A kartondoboztól kezdve, az otthoni nagymamafonalon át, a WC-papír gurigáig mindent hurcolunk otthonról az oviba. A drága gyurma helyett sógyurmát készítünk, (só, liszt, és víz keveréke), és akár szörppel is be lehet színezni. A Play-Doh számunkra megfizethetetlen, de egyszerű alapanyagokból is nagyon szép dolgokat lehet készíteni ám” – mondja az óvónő.
A WC gurigát felfűzik, lefestik, különböző állatformákat és bábokat is készítenek belőle. Ezen kívül összegyűjtik az üres csigaházakat, szárítják a virágokat, vályogot is vetnek, amiből építkezhetnek a gyerekek. A település környékén többen foglalkoznak használtruha kereskedéssel, azokból az anyagokból is tudnak dolgozni.
Tavaly rengeteg doboz fejlesztőjátékot kaptak az örökbefogadóktól, erre hatalmas szükségük is volt, mert az intézmény egy újabb csoporttal bővült, azonban arra nem volt már pénzünk, hogy mindkét csoportot ellássák játékokkal.
A kisboltban nem nagyon vannak papír-írószerek
Egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban sem könnyebb az élet, a szülők főként közmunkát végeznek. „Sokan nem hiszik el, de mai napig vannak olyan családok, ahol nincs otthon se gyurma, se papír, se színesceruza” – számol be az óvónő. Nem nagyon szoktak a családok a faluból kimozdulni, a helyi kisboltban pedig csak kevés papír-írószer van.
„Saját magunk behordjuk, gyűjtögetjük a kupakokat, szívószálakat. Literes kiszerelésű ragasztóval dolgozunk, abból pálcikával vesszük ki amennyi kell, a stiftes ragasztónak nagyon örültek a gyerekek, ez olyan új volt nekik, hogy azt is ragasztották, amit nem kellett volna. Van az a vastag szívószál, ami a gyereknek nem mindennapi, azt annyi mindenre tudjuk használni. A kocsmában összegyűjttetjük a parafadugókat, ha a gyógyszertárban járok megveszek egy-egy csomag spatulát. Negyven éve dolgozom óvónőként, tudom, hogy mi minden lehetőség rejlik egy apró dologban. Mindig nyitott szemmel járok itthon és a boltban is, mindig félreteszem későbbre azokat a dolgokat, amik még jól jöhetnek.”
Zsilák Szilvia Szegénységről Méltósággal Sajtódíj különdíjas újságírója elsők között írt a mozgalomról 2019-ben az Abcúg felületén, amelyet az Index is átvett, eljutattva ezrekhez a mozgalom létezését.
