Nógrádszakál egy 664 lelkes falu Nógrád megyében, a szlovák határ mellett. A festői környezetű faluban és környékén azonban szinte alig van munkalehetőség, 2019-ben 138 közmunkás volt a településen.
Kattins a képre és ismerd meg jobban Nógrádszakált!
A községben egy kétcsoportos óvoda működik, az önkormányzatnak nagyon szűkösek a forrásai, ezért az intézményvezető sokat kutat különböző pályázatok után. Egy ilyen keresgélés során talált rá az interneten az Örökbe fogadok egy ovit mozgalomra, és reménykedett, hátha lesz belőle valami.
„Nagyon örülünk, hogy ez a pályázat nem csak egy évre szól, és bárki örökbe fogadhat minket, ha szeretne egy ilyen kis ovit támogatni, ahová főként halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek járnak” – mondja Kovács Bernadett intézményvezető.
Az óvónő tavaly regisztrált a mozgalomba, eddig négy örökbefogadó jelentkezett náluk. Néhányuk időközben elkopott, azonban jelenleg két család küld számukra rendszeresen adományokat.
Az óvodában mindig jól jönnek a színes ceruzák
Tavaly egy iskolai osztály volt az örökbefogadóik között.
„Rengeteg vadonatúj fejlesztőjátékot kaptunk tőlük, nagyon lelkesek voltak, ajándékot is készítettek a gyerekeknek. Egy kis karácsonyfát küldtek angyalkákkal, amin rajta volt minden gyerek neve, egy kis üdvözlőkártya kíséretében. Ez nagyon kedves volt tőlük. Futóbicikliket, kismotorokat küldtek, és nekik köszönhetően tudtuk az óvoda másik csoportját felszerelni játékokkal. Három évvel ezelőtt bővült ki az óvoda, de játékokra már nem volt pénz, mi óvónők vittük be otthonról, amit tudtunk.”
Az óvodában mindig jól jönnek a színes ceruzák, a különböző kreatív eszközök, a gyerekek pedig mindig örülnek a fejlesztőjátékoknak. Az óvoda udvarán semmilyen játékuk nincs, de annak a költségét inkább csak nagyobb cégek tudnák bevállalni.
„Az egyik család kérdezte, hogy miben segíthet. Mi most tisztítószereket kértünk, kizárólag csak akkora mennyiségben, amekkorát a pénztárcájuk enged és amekkorát szívük szerint szeretnének küldeni. Sajnos a mi költségvetésünket jelentősen megviselte idén a vírushelyzet, már nagyon sokat költöttünk fertőtlenítőszerre.”
Kíváncsiak voltunk, hogy a gyerekek minek örültek eddig a legjobban. „Huh, ők mindennek. Az a jó ezekben a gyerkőcökben, hogy mindegy, mit kapnak, ők nagyon boldogok tőle” – számol be az óvónő.
„Előfordul, hogy néhány óvodás hazaviszi a zsebében a kisebb játékokat, színes ceruzákat, hogy otthon is legyen. A szülők aranyosak, visszahozzák az apró dolgokat, de akkor azt mondjuk, hogy ha már így megörült neki a gyerek, akkor nyugodtan tartsa meg, játsszon vagy rajzoljon vele, ebből nem csinálunk problémát.”
Minden ruhának lett gazdája, ami adományként érkezett. Annak örültek legjobban, amikor télvíz idején kaptak egy csomagot, amiben sapkák, sálak, és kezeslábasok voltak; a csoportokba használt benti cipőket is nagyon értékelték.
Különösen fájdalmas számukra, amikor elengedik a gyerekek kezét
Az óvónő hét éve dolgozik a faluban, így jó rálátással rendelkezik arra, hogy mi lesz a gyerekekkel az óvoda után.
„Sajnos azt a tendenciát látjuk, hogy a gyerekek később követik a szüleik példáját, nem tanulnak tovább, örülnek, ha megvan a nyolc általános osztályuk. A faluban élők a nyolc órás munkaidőt nem ismerik, vasazásból élnek és csak kevesen tudnak megmaradni az építőiparban. Általános iskola nincs a faluban, ezért a szomszéd településre járnak a gyerekek. Elég sok visszajelzés érkezik arról, hogy problémások lesznek a gyerekek, amikor a 2-3. osztályt elérik. A felügyelet nélküli buszozás miatt kicsit szabadosabban viselkednek, mivel kikerülnek a szülők szemei elől. A szülők többsége nehezen mozdul ki a faluból, nincs autó, a tömegközlekedés pénzbe és időbe kerül, ezért a szülői értekezletről elmaradnak, ahonnan visszacsatolást kapnának a gyermekük fejlődéséről, viselkedéséről.”
A településen sajnos nem meglepő, hogy még kiskorúként, 18 éves koruk előtt válnak állapotossá a lányok. Nagyon kevesen vannak, akik az általános iskola befejeztével továbbtanultak, a településen azonban nincs munkalehetőség, ők máshol tudnak majd elhelyezkedni.
„A férjem a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programjában dolgozik. Ő a felnőttekre próbál hatni, én az óvodáskorú gyerekekre és rajtuk keresztül a szülőkre is. Az életcélunk, hogy megpróbáljunk a faluban valamilyen pozitív változást elérni, ha mégoly lassú folyamatnak tűnik is”.
„Nehéz a szülőkre hatni. Mi próbálunk elég nyitottak lenni, nem vagyunk vaskalapos óvónők, velünk mindent meg tudnak beszélni, érzik azt, hogy elfogadjuk őket. A legnehezebb a szülők és a pedagógusok számára az, amikor a gyerekeket el kell engedni az iskolába. Úgy látjuk, hogy nekik addig van jó soruk, addig tudnak a saját tempójukban fejlődni, amíg ide járnak. Érzik azt, hogy úgy szeretik őket, ahogy vannak, több idő van személyes pillanatokra, egyéni gondoskodásra, gondozásra. Az iskolában már ezt a gondoskodást nem tudják megkapni, ráadásul idegen környezetbe idegen gyerekek közé érkeznek. Azt a legnehezebb feldolgozni magánszemélyként és pedagógusként, hogy az ovi után mi lesz az ovisainkkal. Még a legjobb képességű gyerekeknél is azt látjuk, hogy könnyen elkallódnak az idők során.”
Lehetőség még lenne a gyerekek számára, hogy tanuljanak, azonban nem kapnak ösztönzést a szülőktől. Ha egy 16 éves lánynak babája születik, az a faluban a legnagyobb boldogság. Nekik az fontos, hogy minél hamarabb férjhez menjenek és kikerüljenek a családi házból.
„Az adományok között volt egy flitteres pulóver, amit kiválasztott magának a kislány. Az anyuka később elmondta, hogy ezt a ruhadarabot mindig gyorsan ki kell mosni a gyerkőcnek, mert annyira hozzánőtt. A kislány azért szerette meg ennyire a pulóvert, mert az oviban kapta ünnepélyes keretek között: csináltunk egy kis körítést, amikor megkapták az ajándékokat, hogy még jobban átérezzék, idegenek is gondoltak rájuk. Nekünk nagyon megható volt, hogy szinte állandóan ezt a pulóvert látjuk a kislányon, és nem azért mert nincs neki másik, hanem mert kötődik hozzá, lassacskán pedig bele is nő a pulóverbe.”
Zsilák Szilvia Szegénységről Méltósággal Sajtódíj különdíjas újságírója elsők között írt a mozgalomról 2019-ben az Abcúg felületén, amelyet az Index is átvett, eljutattva ezrekhez a mozgalom létezését.
