Magyarországon több mint 200 ezer olyan gyermek él, aki május utolsó vasárnapján nem kap színes vattacukrot, és akit a szülei talán sosem tudnak befizetni egy körhintára. A nélkülöző gyerekek nem álmodnak óriási legókészletről, nekik már az is igazi kincs, ha kapnak az óvó nénitől egy fogkefét, jut a lábukra egy pár cipő, és az óvodában mindennap jóllakhatnak. A gyereknap az övék is. Az Örökbe fogadok egy ovit mozgalomhoz csatlakozott intézmények óvodapedagógusai azon fáradoznak, hogy szebbé tegyék a hozzájuk járó, nehéz terheket cipelő gyermekek életét, mert bizony minden napra jut egy szívszorító történet.
A tündérek ajándéka
„Az egyik kislány egy örökbefogadótól kapott csomagból egy harisnyát vett ki, amit egész délután szorongatott: Reni néni, ezt meseországból küldték nekem a tündérek? És honnan tudták, hogy én erről álmodtam?”
Anya volt a meglepetés
„Az egyik kisfiú »Maugliként« érkezett az óvodába. Nem beszélt, visszahúzódott, félénk volt. Az édesanyja az érkezéskor és a távozáskor sem köszön neki, nem érinti meg, nem kap simogatást. Mára már kinyílt, minden tevékenységbe bekapcsolódik, boldogan szerepel, kezdeményező, és nagyon szeret óvodába járni. Ruhákat mi szerzünk neki. Anyának kötelezővé tettük, hogy megnézze a fia szereplését. A gyermeknek ez volt a legnagyobb ajándék, amit csak kaphatott.”
A legnagyobb kincs
„Az egyik kisfiúnak nem volt fogkeféje heteken keresztül. Hiába jeleztem többször is a szülőnek, nem vásárolt neki. Kapott tőlem ajándékba egy fogkefét. Annyira örült neki, hogy azzal akart aludni.”
Kép: OFEO
Egy csomag pillecukor
„Egy kisfiú itt, az óvodában látott és evett először dinnyét, és könnyekkel teli szemmel mondta, hogy ő ilyen finomat még az életben nem evett. A Mikulás-várás ideje alatt megkérdeztem a gyermekektől, hogy mit szeretnének kérni a Mikulástól. Mindenki valami drága játékot és csomagot szeretett volna, az egyik kisfiú pedig azt mondta, hogy ő csak egy csomag pillecukrot szeretne, amiből tud adni a testvéreinek is.”
Szülinap torta nélkül
„Egy kislányt köszöntöttünk fel a 11. születésnapján, és sírva fakadt, mert még soha nem volt tortája, és nem ünnepelték meg a születésnapját.”
Az övé, csak az övé
„Az egyik kisfiú a mindennapokban egy hosszú orrú, fekete ünneplő jellegű cipőben járt óvodába, ami nagyon csúszott. A szülők nem dolgoznak, három gyereket nevelnek. Hiába szóltunk, nem hozták másik cipőben, mert nem telt rá. Óvó néni a saját pénzéből vett a kisfiúnak egy edzőcipőt, aminek a talpa világított. Elvitte a lakásukra, odaadta a kisfiúnak, aki csak ült és simogatta a cipőt, hogy milyen szép, és ez tényleg az övé, csak az övé…”
Kép: Canva
Ha valaki megkérdezi, hogy vagy
„Semmihez sem fogható érzés, hogy milyen a gyerekeknek az öröme, amikor a kiránduláson egy gömb fagyi helyett fagylaltkelyhet kap – életében először. Hogy messzebbre mehet el kirándulni, mint amennyire a szülei együttvéve eljutottak. Hogy a strandon együtt csúszdáznak vele a mentorok. Hogy a mentora kocsival viszi haza a kirándulás után, mert este kilencre nem jött érte senki. Hogy annyi vattacukrot ehet egy családi napon, amennyi belefér. Hogy a tanodában soha nem éhes, mert mindig van, aki kenjen neki egy kenyeret. Végül pedig azt az érzést érdemes elképzelni, hogy milyen az egy gyereknek, hogy valahol be- és elfogadják őt, hogy valaki megkérdezi, hogy vagy, és törődik ővele.”
Varázspálca anyának és apának
„Az egyik középsős kislány elmesélte, hogy karácsonyra egy kívánsága van, ami nem más, mint egy varázspálca, mellyel az anyukáját és az apukáját szeretné elvarázsolni, hogy soha többé ne veszekedjenek, és béküljenek ki.”
Egy finom cukorka
„Egy kislánynak adtunk egy cukorkát, amelynek nagyon megörült. Nagy élvezettel kezdte el szopogatni, még a szemét is becsukta. Kis idő elteltével kivette a szájából, elkezdte szagolgatni és a tükörben nézegetni. Mondta, hogy nagyon jó az illata, és hogy ő még ilyet nem evett. El is akarta tenni későbbre, hogy újra érezhesse az ízét.”
Kép: Canva
Két szelet kenyér
„Volt egy ovis kislányunk, akik nagyon szegények voltak, négy gyerekkel, rossz körülmények között éltek. Apa elhagyta a családot, anya a legkisebb gyerek mellől nem tudott menni dolgozni, minimális pénzzel rendelkeztek. Értelmes, tündéri kislány volt csillogó szemekkel, minden reggel óvó nénihez bújva mesélte az előző napjukat. Elmesélte, hogy sajnos nem volt áram, nem volt fűtés, mert vizes volt a fa, és anya nem tudta begyújtani. Gyertyával világítottak. Csak két szelet kenyér volt otthon, azt megette a két kisebb testvére. Ő maga csak kicsit volt éhes, így lemondott a testvérei javára a kenyérről. A legkisebbet anya megszoptatta, így ő sem volt éhes.”
Legó a kistestvéreknek
„Nagyon megrendítő, mikor az anyuka reggel restelkedve adja kezembe a gyerek által előző nap hazacsent legófigurát, hozzátéve, hogy nagyon vigyáztak rá, és csak a kisebb testvéreinek akarta megmutatni, hogyha ovisok lesznek, ők is fognak ilyennel játszani.”
Mostantól adód 1%-ának felajánlásával is támogathatod a mélyszegénységben élő gyermekeket – megmutatjuk, hogyan. Kattints ide!
Gyerekkorom óta tenni akarok, felnőttként, az anyaságomban pedig még érzékenyebb lettem. A közel két évtizedes újságírói munkám még világosabbá tette számomra, hogy a szavakkal kapukat lehet nyitni, bármilyen világé legyenek is azok. Az Anyamagazin főszerkesztőjeként és örökbefogadóként is minden erőmmel azon vagyok, hogy egyszer ezek kulcsait megtaláljam.
