Az adományozás pszichológiája

Tudományos tény: az adományozás növeli a boldogság hormonok termelődését az agyban. Ráadásul fokozatai is vannak. Pszichológus mondja el ezeket. L.Ritók Nóra és Horn Tamás pedig a saját tapasztalataikról mesélnek.

 

Milyen késztetésből adományozunk, és hogy miért is van egyáltalán szükségünk visszacsatolásra, arról Dr. Kovács Petra pszichológust kérdeztük meg:

Kutatások szerint az emberi természetünk alapvető jellemzője, hogy jutalmazó hatása van ránk, ha másoknak segíthetünk. Mások támogatása stimulálja az agyi jutalmazó központunkat, és a szervezetünk fokozott dopamin és oxytocin termeléssel válaszol, aminek számos pozitív hatása van a testünkre és a lelkünkre. Jobb lesz a hangulatunk, erősödik az önbecsülésünk, hatékonyabban kezeljük a stresszt és ezek által erősödik az immunrendszerünk is

Az adományozás által két olyan alapvető emberi igényünket is megélhetjük, mint a másokhoz való kapcsolódás és a kompetencia érzés. Mások támogatása ugyanis akkor okoz nagyobb boldogságot, ha azáltal az összetartozás érzését átélhetjük, másrészt nagy értéke van annak, amikor visszacsatolást kapunk arról, hogy milyen eredménye lett az adományunknak.

Az adományozás jótékony hatását az is erősíti, ha szabad kezünk van abban, hogy milyen módon és mennyit adunk. Ez azért fontos, mert ilyenkor megélhetjük, hogy szabad akaratunkból cselekszünk, és nem elvárásoknak felelünk meg. Természetesen az adományozást motiválhatja az is, hogy az adott üggyel egyetértünk és ezért azt támogatni szeretnénk.

 

Miért van egyáltalán szükségünk a visszacsatolásra?

Egy jó cselekedetünkért kapott hála óriási értékkel bír számunkra, a pozitív visszajelzésekre ugyanis mindannyiunknak szüksége van. Ezeknek fontos szerepe van a lelki jóllétünkben és a pozitív énképünk ápolásában.

A szakember szerint az adományozás jótékony hatása valóban fokozódhat, ha az adományunk hasznosulásáról minél részletesebb visszacsatolást kapunk, ugyanakkor jó hír, hogy az utóbbi hiányában is élvezhetjük mások támogatásának pozitív hatásait. Ugyanis mindannyiunkban ott rejlik az a képesség, hogy az élethelyzeteinket pszichológiai értelemben átkeretezzük és ezt követően a kellemes érzéseket engedjük magunkhoz közel.

Az átkeretezés pszichológiai értelemben annyit jelent, hogy változtathatunk az érzelmi hozzáállásunkon, vagyis ebben a helyzetben érdemes a köszönetnyilvánításra fókuszálni, mint pozitív visszajelzés ahelyett, hogy sopánkodnánk.

 

Vannak, akiknek nincs szüksége a hálálkodásra, valakinek igen

Az Örökbe fogadok egy ovit mozgalmon belül az adományozás egyrészt a jó minőségű feleslegtől való megszabadulásról, másrészt az önzetlenségről szól. A szülők nemcsak saját gyerekeik jó minőségű, de feleslegessé vált ruháit és játékait küldik tovább a hátrányos helyzetű gyerekek számára, hanem írószereket és tisztítószereket is vásárolnak az óvodáknak.

Minden örökbefogadó személyes kapcsolatban áll az általa támogatott intézménnyel- ovival, gyerekházzal, tanodával, gyermekotthonnal – pontosan tudják kihez küldik az adományaikat. Sokan ezért választották ezt a formáját a támogatásnak.

Több ezer kapcsolódás jött létre, melynek rengeteg kézzel fogható segítség lett az eredménye és számos barátság, jó kapcsolat örökbefogadók és támogatott intézmények között. 

Ahogy a mozgalom egyre nagyobbá vált, egyre több tapasztalatot gyűjtöttünk az adományozási kultúráról. Többször tapasztaltuk, hogy az adományozási folyamatban a jószándék mellett is mindkét félt érheti csalódás.

Rengeteg energiát fektettem a csomag összekészítésébe, még a munkatársaimat is bevontam, de a köszönömön kívül nem kaptam más visszajelzést. Az egyik barátom szintén örökbefogadott egy ovit, ő rengeteg fotót, beszámolót kap, ez elszomorít

– írta az egyik adományozó.

 Felhívott az örökbefogadó, azt ígérte hamarosan újra jelentkezik. Azóta sem csörgött a telefon.

-mesélte az egyik óvoda vezetője

Ha ilyen jelenséget tapasztalunk, mindkét féltől türelmet és további bizalmat kérünk. Ekkor bekapcsolódunk a kommunikációba és segítünk a kapcsolatfelvételben. Sokszor telefonszám-, vagy e-mail cím változás, betegség, nem várt kihívások befolyásolják ezeket a folyamatokat. Volt olyan örökbefogadó, aki időközben elveszítette a munkáját, így érthető módon az általa jó szívvel vállalt támogatás várat magára. Az intézmények vezetői pedig rendkívül túlterheltek és néhány esetben tanácstalanul állnak az égből pottyant segítség felett. Mivel a támogatás egy új formáját hoztuk létre az Örökbe fogadok egy ovit! mozgalomhoz csatlakozókkal, sok néni -saját bevallása szerint- nem tudja még, hogyan kezelje jól ezeket az élethelyzeteket. Ebben is igyekszünk segíteni. 

– mondja Barát Hella, az Örökbe fogadok egy ovit mozgalom alapítója.

Bizalom a legfontosabb az adományozási kultúrában

Aki igazán adományozni és segíteni akar, az nem a háláért teszi, hanem az örömért, hogy kapcsolódhat egy nehéz ügyhöz, aminek a megoldásához ő is hozzájárulhat

– mondja L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője.

Az alapítvány a társadalmi integrációért, az esélyteremtésért, a mélyszegénység felszámolásáért dolgozik 1999 óta, a Hajdú-Bihar megyében található Berettyóújfalu térségében. A szervezeten keresztül több, mint 1000 családot lehet támogatni tárgyi és pénzbeli adományokkal, az alapítvány emellett tanodát tart fenn hátrányos helyzetű gyerekek számára, művészeti iskolát is működtet, ahol a szociális készségek fejlesztése kiemelt szempont, és a szegregátumban élő felnőtteknek pedig már számos munkahelyet teremtett.

L. Ritók Nóra a munkája során úgy tapasztalta, hogy a támogatóknak két nagy csoportja van:

Az egyik csoportba azok tartoznak, akik úgy segítenek, hogy nekik nincs is szükségük visszacsatolásra, nekik az az érzés elég, hogy elküldték a támogatást, és megbíznak abban, hogy az Igazgyöngyön keresztül jó helyre kerülnek az adományok. Ebben az attitűdben kiemelt, hogy bizalom van a közvetítő szervezet felé, és az is, hogy az érzés megélése ebben így elégséges számukra. Ők az üggyel azonosulnak, és ez fontosabb számukra, mint az egyéni szempontok.

A másik csoportba tartozók arra vágynak, hogy az adományozás érzését a lehető legmagasabb szinten élhessék át.

Persze fontos nekik is az ügy, de fontosabb, hogy ők támogatják azt, ezért ők kérik a visszacsatolást, sőt, gyakran meg is határoznak feltételeket, a támogatással kapcsolatban is. Gyakran jelzik, hogy nem bíznak a közvetítésben, ők azok, akik inkább maguk akarják átadni, megélni a pillanatot. A baj csak az, hogy ez egy idilli kép elvárása, ami a valóságtól gyakran távol áll, de nehéz elfogadtatni velük, hogy ezen a terepen mi, segítő szervezetek biztosabban tájékozódunk, mint ők. Nekünk, segítőknek az is feladatunk, hogy az adományozási kultúrát fejlesszük, segítsünk mindenkit a jó érzéshez, igazodjunk a támogatók elvárásaihoz, de finoman próbáljuk az egyéni szempontokat közösségivé tenni, az ügy szolgálatáért

– mondja L. Ritók Nóra.

Sokan bizalmatlanok a civil szervezetekkel szemben, nem bíznak abban, hogy odaadják az adományt a rászorulóknak. Nyilván vannak rossz tapasztalatok is, sajnos a segítő szervezeti oldal sem homogén.

Az egyik támogatónk névre szóló karácsonyi csomagot küldött egy kisfiúnak, amit személyesen vittem el a családnak. Nagy volt az öröm, kiborította az ágyra az ajándékokat, én pedig lefényképeztem, és elküldtem a támogatónak, aki azt írta vissza, hogy a ropit nem látja a képen, azt biztos megettem

Szerinte a bizalmatlanság egyfajta társadalmi tünet. Részben azok a közvetítő segítők tehetők érte felelőssé, akik nem megfelelően bánnak az adományokkal, részben a civilek iránti bizalmatlanságot erősítő média.

Sokan írják, hogy nem szeretik az adományukat a nagy „közösbe” betenni, inkább adott gyereket, vagy konkrét célt támogatnának.

Ezt el kell fogadnunk, ha ő így nyugodt. Számunkra a legnehezebb az, mikor a támogató azt szeretné, hogy a pénzt adjuk oda a gyereknek. Ennek az üzenete sem jó, és a tanult tehetetlenséget erősíti a családokban is. Szerencsésebb, ha a pénzt rájuk fordítjuk, de nem úgy, hogy bankjegyben odaadjuk nekik. Abba sem gondolnak bele sokan, hogy mennyi járulékos költsége van annak, mire célba ér az adományuk. Ki kell venni a pénzt, megvenni a szükséges dolgot, eljuttatni a családhoz, átvetetni vele papíron, és az egészet adminisztrálni is kell -mert az átláthatóság nagyon fontos. De mikor ezt naponta 20-30 család esetében kell végigvinni, és mindenkinél más, pl. gyerekgyógyszer, vagy szemüveg, pelenka, kríziscsomag, tetűírtó, mosószer, stb. beszerzésével és eljuttatásával, az több munkatársat is érintő, nagy logisztikájú munka, amit mi egy kb. 50 km-es körzetben végzünk.

 

 

Az ajándékozás rituáléját is meg kell tanítani a gyerekeknek

Sokszor megéltem, hogy az a gyerek, akiknek még sosem ünnepelték meg a születésnapját, majd egyszer csak kap valakitől egy szülinapi ajándékot, nem tudja, hogyan kell megköszönni azt úgy, hogy az örömét átélje az is, akitől kapja. Lépésről lépésre kell haladnunk ebben is: nézzen rá, akitől kapja, és mondja neki, hogy köszönöm.

Tehát ahol nincs beépülve az ajándékozásnak a rituáléja, azt meg kell tanítani a gyereknek. Az adományozók közül azonban sokan nem látják át a mélyszegénységben élők helyzetét, és megsértődnek azon, hogy a gyerekek nem úgy köszönik meg az ajándékokat, ahogy illik, vagy ahogy azt a támogató elvárná.

Sokan nem veszik észre, hogy ez a saját értékrendszerük szerinti elvárás, és nem veszik figyelembe, hogy egy nehéz sorsú gyerek életébe ez nem épült be. Ez nem azt jelenti, hogy nem örül, vagy udvariatlan, hanem ez az egész szokatlan számára, és kialakulatlan még

– mondja L. Ritók Nóra.

Az adományozás, a közvetítés, mindkét oldal megértése, támogatása, fejlesztése nagy kihívás, és fontos területét képezi a segítő szervezetek munkájának. Kellene ebben is egységesíteni, tanulni, hogy jobban menjen. Mindannyiunknak, mindannyiunkért

 

Házhoz mennek a feleslegessé váló holmikért

Kíváncsiak voltunk, hogy más szervezetek találkoztak-e már hasonló problémával, ezért megkerestük Horn Tamást, az Adománytaxi Alapítvány alapító-igazgatóját. A civil szervezet önkéntesei házhoz mennek, hogy megszabadítsák az embereket a feleslegessé vált dolgaiktól. Mindez abból a felismerésből indult ki, hogy Budapesten rengeteg felesleges holmi halmozódik fel a háztartásokban, mert nincs, aki elhozza és eljuttassa azt a nélkülözőknek. Az adományokat kisbuszokkal juttatják el az ország legszegényebb településeire, ahol egy adománypiac keretében filléres összegekért tudják megvásárolni a rászorulók a Pestről összegyűjtött ruhákat, játékokat és egyéb háztartási eszközöket.

 

Az adománypiac nem a hálálkodásról szól

Az adományozóknak fontos, hogy jó helyre kerül az adomány, de ez egyben lomtalanítás is, a szó jó értelmében. Nekik a legtöbb esetben nincsenek olyan nagy igényeik, már az is kielégíti őket, hogy rászorulókhoz kerül a feleslegük.

Ebben az esetben nem személyre szabott adományozásról van szó, hanem nagyobb tömegekhez juttatjuk el a holmikat, számukra elég annyi visszajelzés, hogy az utakról beszámolót teszünk közzé a közösségi oldalainkon, és még sosem kritizáltak minket azért, mert nem kaptak köszönőlevelet

– mondja Horn Tamás.

Miután bevásároltak a rászorulók az adománypiacon, van, aki megköszöni a holmikat, de ott nem annyira tudatosul, hogy honnan érkezett a támogatás, őket az érdekli inkább, hogy szinte ingyen hozzájuthatnak a ruhákhoz.

Ha már az adományozót érzékenyítjük, akkor az adományozott felet is kellene, de a szűk menetrend miatt általában nincs rá lehetőség, hogy mélyebben bemutassuk magunkat. Persze előfordul olyan idegesítő eset, hogy valaki gúnyos arccal, negatív megjegyzésekkel hagyja el a piacot, mert nem tetszik neki a kínálat.

 

Van, akinek egy köszönőlevél megírása is nehézséget okoz

Nincs arra vonatkozó etikett, hogy az adományozott fél milyen visszajelzést kell, hogy adjon, ez a fogadó fél saját habitusán, lelkiismeretén múlik. Horn Tamás úgy gondolja, hogy személyre szabott adományozásnál illik valamilyen visszajelzést adni. Egy ideális világban az adományozó kap egy e-mailt, de ez a valóságban több okból kifolyólag sem így működik.

Az Á-Lom kampány során feleslegessé vált kiságyakat gyűjtöttek Budapesten, amiket mélyszegénységben élő gyerekekhez juttattak el. Az adományozott családok helyben megköszönték az ágyakat a civil szervezet munkatársainak. Az Adománytaxi szerette volna, ha ebből a budapestiek is érzékelnek valamit, ezért megkérték a családokat, hogy írjanak egy köszönőlevelet, amihez csatolhattak fotót vagy rajzot is. Egy mondatot kértek tőlük, amiben röviden kifejtik, hogy miben változott meg az életük, de a köszönömön kívül sokan nem tudtak mást megfogalmazni.

Nem azért, mert rossz emberek lennének, ez inkább a támogatott emberek társadalmi helyzetének a lenyomata. A budapesti adományozó pedig megsértődhet, hogy miért nem kap köszönőlevelet. Ezért jó, ha valaki megsértődés helyett lejön velünk egy útra, mert megismerheti a másik ember helyzetét. Már ahhoz is kell egyfajta tudatosság, hogy valaki megírjon egy levelet, feladja postán, vagy elkérje az e-mail címét, ami azért nem jellemző.

Add tovább!

Oszd meg másokkal is ezt a cikket, ha értékesnek találod az üzenetét!